Magyar Kémikusok Lapja
ELSŐ OLDAL
Kedves Olvasók!
„Nem lesz belőlem vegyész sohasem, ahhoz nem vagyok elég jó. Én laboráns leszek – felelte Beni teljesen megsemmisülten” – Bencze Kinga TETT-pályamunkája rímel arra a mindent vagy semmit abszolútumra, amelyet fiatalságunk elkövetésekor, miközben megfoghatatlan erők munkálkodnak rajtunk, sokan átéltünk. És átélünk azóta is, amikor a szakmai kérdések hirtelen hivatástudattá duzzadnak; amikor féktávon belül elénk ugrik a „helyzet”, és egyedül vagyunk. Nemrég gimistákkal hozott össze egy előadói nap, a negyvenöt percből ötvenhat lett, a képzelet és valóság mezsgyéjéről visszatérve pedig elém állt egy diák. Önmagát kereste éppen, miközben azt a kérdést szegezte nekem, amit magunknak is sokszor félünk föltenni: honnan tudom eldönteni, hogy kémiával szeretnék foglalkozni, hogy ez az „igazi”? Becsszóra, az első, ami beugrott, hogy lapozgassa a Magyar Kémikusok Lapját – erre Gábor épp e mostani beköszöntőre kért föl, ejnye! –, a második pedig, hogy persze, menjen csak a pluszórákra, tegye oda magát. Végül kihámoztuk: valaminek a mélyére ásni, az izzadságos munka. Vagy odaszegez és felszívódik a tudatlan szorongás, vagy kiújuló frusztrációkkal leterít minket. Akármelyik is, az ember megérzi… Pokol György professzor szellemiségét idézve, végtére is „az emberekre kell fókuszálni”.
Hiánypótló, és a lap olvasóinak szakmai érdeklődésén túlmutató, általános tanulságokkal szolgál a lítiumion-akkumulátorok gyártásával járó hulladékfajták és a kapcsolódó hulladékgazdálkodási szempontok részletes sorra vétele. A szöveg komplex, mélyen technikai, mégis érdemes elmerülni benne – akár egy MI-támogatott keresőt segítségül hívva –, hogy megértsük és befogadjuk, mi mindennel jár a gyorsan fejlődő akkumulátorgyártás. „Vészhelyzetben az ember nem szabványt olvas és nem alaprajzot elemez, hanem kapaszkodókat keres: merre kell indulni, hol kell fordulni, melyik ajtó használható, és hogyan lehet a lehető leggyorsabban biztonságos térbe jutni. A menekülési út jelölésének ezért nem önmagában kell helyesnek lennie, hanem útvonal-szinten kell működnie” – de ez már a következő írás veleje, amely fotolumineszcens megoldásokat tárgyal menekülési útirányjelzésekben; így nem is lenne illendő egybemosnom az előbbivel. Intő aktualitást ad Kutasi Csaba cikkének – amely a röntgensugárzás káros hatásaitól védő egészségügyi öltözékekről és árnyékolókról szól – a negyven éve történt csernobili katasztrófa. Más a kontextus, de talán nem felejtettünk el tanulni a múltbéli hibákból (ez velünk nem történhet meg!), legyen szó bármelyik iparágról is.
Köszönet illeti mindazon szerzőket és a lapszámok folyamatos megjelenését biztosító munkatársakat, akik a Magyar Kémikusok Lapja júniusi menüjéből válogatva, avatott házigazda módjára tálcán nyújtják elénk az érdekességeket és műélvező, kalauzolásra vágyó énünket megszólítva kínálnak meg szakmánk fogásaival.
Pap József Sándor
